Pártunk nevét Wekerle Sándor egykori magyar politikusról kapta

Wekerle Sándor (Mór, 1848. nov. 14. – Bp., 1921. aug. 26.): miniszterelnök, pénzügyminiszter, az MTA tagja (ig. 1914, t. 1918).
~ Sándor (1878 – 1963) apja. Bp.-en jogot végzett, 1870-tol a pénzügymin. tisztviseloje, 1878-tol titkárként az elnöki osztály vezetoje, 1882-tol miniszteri osztálytanácsos, 1886-tól államtitkárként a pénzügyek tényleges irányítója.

1889. ápr. 9-tol 1895. jan. 14-ig pénzügyminiszter Tisza Kálmán és Szapáry Gyula kormányában. Nevéhez fuzodik a dualista állam adórendszerének, pénzügyigazgatásának újjászervezése, a cukor-, szesz- és fogyasztási adók, a dohányjövedék, regálemegváltás, az államadósságok konverziójáról szóló törvények megalkotása.

1892. nov. 17-tol 1895. jan. 14-ig Mo. elso polgári származású miniszterelnöke. Kormányelnöksége alatt megteremtette az államháztartás teljes egyensúlyát és megszervezte az aranyvalutára való áttérést. Tevékenységének fo területét azonban ekkor az állam és az egyház további szétválasztását szolgáló liberális egyházpolitikai törvények megalkotása képezte.

1896-tól 1906-ig az újonnan szervezett Közigazgatási Bíróság elnöke, késobb ellátta az Országos Kaszinó igazgatói tisztjét is. Az 1905-ös politikai válság után a király ~t mint megbízható ún. 67-es politikust nevezte ki az ellenzéki pártokból alakult ún. koalíciós kormány miniszterelnökévé (1906. ápr. 8.-1910. jan. 17.). Ez ido alatt a pénzügymin.-ot is vezette. Az inkább agrárius beállítottságú kabinetben elsosorban o képviselte az ipari körök, a finánctoke érdekeit.

1917. aug. 20-tól 1918. okt. 28-ig terjedo harmadik miniszterelnöksége idején hiába próbálta megakadályozni a Monarchia felbomlását, még a polgári pártok közötti együttmuködést sem tudta megteremteni. A miniszterelnökség mellett 1917. szept. 16-tól 1918. febr. 11-ig a pénzügyi, 1918. máj. 8-tól okt. 28-ig a belügyi tárcát is magának tartotta fenn. A proletárdiktatúra alatt túszként orizetbe vették; a Horthy-rendszerben már csupán gazdasági tevékenységet folytatott.

1920-tól a Közmuvelodési Tanács, 1921-ben a Pénzügyi Tanács elnöke volt.

1887 – 1896, 1906 – 1910, 1917 – 1918 és 1920 – 1921 között ogy-i, ill. ngy.-i képviselo.-F. m.

Megjelent művei:

A kereskedelem iparfejleszto hatása (Bp., 1904); Die passive Handelsbilanz (Wien, 1913); A háború gazdasági következményei (Bp., 1915); Beszédei (I., Bp., 1918). – Irod. W. S. és kabinettje. Politikai jellemrajzok (Bp., 1892); Halász Imre: Egy letuntnemzedék (Bp., 1911); Matlekovits Sándor: W. S. emlékezete (Bp., 1922); Petho Sándor: Világostól Trianonig (Bp., 1925); Hegedüs Lóránt: W. S. emlékezete (Magyar Ipar, 1929. 1. sz.); Szontagh Jeno: W. (Emlékezések I. Ferenc József korából. Bp., 1934); Gratz Gusztáv: A dualizmus kora (I – II., Bp. 1934); Balás Károly: Ünnepi beszéd W. S. emlékére (Bp., 1943); Dolmányos István A magyar parlamenti ellenzék történetébol (Bp., 1963); Magyarország története (II., szerk. Molnár Erik, Bp., 1964).